1980 februárja: a Fiat hivatalosan is bemutatja új, kompakt autóját, a Pandát. Nevét megdöbbentő és formabontó módon egy nagyon aranyos állatkáról kapta. Az olasz autógyár szakítani akart a klasszikus, hátsómotoros városi autóival (500 és 126), és az európai autósok változóban lévő igényeit akarta kiszolgálni. 

Az elmúlt időszakban tömegessé vált a motorizáció, és az olajválságot követő sötét évek után kijött egy kis autó, ami gyakorlati, gazdasági előnyeivel, de főleg kihasználhatóságával mint második autó is remekelni képes. Könnyedén követi a lüktető nagyváros forgatagát, de egyszerűen legyőzi a városon kívüli utakat is. Említsük meg a tervező nevét: Giorgetto Giugiaro.

Nagyszerű újítások tömkelegét találtuk az autón kívül-belül. A karosszérián körbefutó műanyag szpojler megkönnyíti a parkolás nehézségeit (ismerjük a hölgyek parkolási stílusát). Szokatlan magassága meglepő: olyan, mintha egy helyes kis dobozba zárnánk az utasokat.

Belseje spártai, a műszerfalon minden szükséges, alapvető kijelző megtalálható, de semmi több. Az igazi nagyszerűsége az egyszerűsége. Újdonság volt akkor az ajtókon található rekesz, melyben újságokat, könyveket, térképeket tárolhatunk. Igazán csinos, használható kisautó volt ez a Panda, és még most is az.

Az 1980-as februári megjelenéskor pár biztató hét után jogos volt a remény, hogy sikeres lesz a Fiat új orrmotorosa. Ez be is igazolódott, olyannyira, hogy ebben a hónapban ünnepli a harmincadik születésnapját. Akkori erényeit megőrizte az új Panda is.

Kedves Panda! Annyira kevés báj maradt a mai autóiparban, hogy szinte nélkülözhetetlenné váltál. Sok boldogságot, és még hosszú életet kívánunk!