Ma már a lojális ügyfélkör kialakítása is egy látható üzleti trend, és erre méltó példa autós témában a solymári Ford márkaképviselet. A cég 1992 óta családi vállalkozásként, először mint szerelőműhely üzemelt. Vállalkozásuk dinamikus beruházásokat igényelt, és a fejlesztések során nagy hangsúlyt fektettek a környezetvédelemre: a szelektív hulladék gyűjtésre, csapadékvíz elvezetésre, a környezetbarát fényezési technológia alkalmazására - megannyi fontos szempont.

Munkájuk elismeréseként ezek a beruházások meg is térültek, például 2009-ig hétszer nyerték el a Ford elnöki különdíját, 2009-ben pedig a Ford márkakereskedői versenyében a 2. helyezést érték el.

A vásárlókat és szervizre érkezőket nagyon kellemes környezet fogadja, a bolti részen pedig megpróbálják a női szíveket, esetleg a velük érkező gyermekek szívét is meghódítani, fordosan-bájosan.

Megszoktuk már, hogy a mai szalonokban katonás rendben, fegyelemmel, néha kicsit hűvös konzervativizmussal zajlik a munka. Solymáron, a Fordnál megmaradt a családias hangulat, a törzslátogatók örömére. És hogy mennyire nem hűvös, annak ékes bizonyítéka hogy a flottakoordinátor hosszas unszolás után, kicsit szégyenlősen mutatja meg az ő féltett kincsét, amiben szintén egy Ford-motor dobog.

"Az autó egy 1975-ös Ford Taunus GXL 1.6. Első pillantásra amerikai
autónak gondolná az ember, pedig ez egy Németországban gyártott modell. Ezt a szériát TC1-esként és Knudsen Taunusként is szokták emlegetni.

Ennek a konkrét autónak a története - talán némi legendával körítve, bár próbáltam mindent úgy megőrizni emlékezetemben, ahogy annak idején nekem elmondták - a következő: az első tulajdonos egy német ügyvédhölgy volt, akinek ez volt a harmadik, tehát hobbiautója egészen 1990-ig, haláláig. Ekkor a magyarországi rokonokhoz került, akik használták is meg nem is, ugyanis nem tudták eldönteni, hogy kié is legyen - de lényegében nem nyúltak hozzá. Tőlük 2000-ben vásárolta meg egy úr, aki annak idején pont egy ilyen típussal volt nászúton Bulgáriában. Ez az úr felújította az autót, és elmentek vele egy nosztalgianászútra, természetesen Bulgáriába.

A következő tulaj tőle vásárolta meg a gépet 2003-ban. Ez utóbbi úriember egyébként létrehozta a www.taunus.hu című weboldalt, ahol érdekes információkat lehet olvasni a Taunus típusairól, és ahol egy fórum is működik. Az autó hozzám 2006. március 17-én került, és azóta is hibátlanul üzemel. Lényegében az utóbbi 10 évet komolyabb változtatások nélkül élte meg.

Most lesz aktuális újbóli felújítása, bár még mindig korát meghazudtoló állapotnak örvend, és hibátlanul működik. Véleményem szerint ő a világ egyik legjobb autója. Valahogy típustársai között is kitűnik, mert kisugárzása van. De lehet, hogy ezt már csak én képzelem bele."

Az évadnyitó Ford-találkozóról itt olvashattok bővebben:
http://www.ford-klub.hu/forum/viewtopic.php?f=26&t=4717&start=0

Ugyanitt találtok térképet és letölthető dokumentumokat is.