Ha szóba kerül a bájos kis Fiat 500-asnak az új, kéthengeres, 800 köbcentis motorral szerelt verziója, mindenki azonnal rávágja, hogy visszatért a kispolszki-feeling. Nos, ezt határozottan cáfolom. Azért ezt a bájos duruzsolást semmiképpen sem hasonlítanám az egykori kispók kerepeléséhez, amelybe - emlékeznek? - különösen inditáskor, beleremegett az egész karosszéria.

A Fiat 500 Twin Airt én legfeljebb a Fiat 500-ashoz, vagy a belőle készült Steyr Puch-hoz és Zasztavához tudnám hasonlitani. Csak éppen akkoriban, amikor Dante Giacosa megtervezte a kis fityót, azért még nem volt olyan nagy kunszt egy kéthengeres motor, hogy külön fantázianevet adjanak neki. Akkoriban a maguk természetességében léteztek kis autók, kis motorral. Bájosak voltak, közben praktikusak, és ha nőies nő ült bennük, akkor nőiesek is...

Azóta több zsákutcát is meglátogatott az autóipar: az egyik a túlméretezett, túlbonyolított járműveké, amelyekről kiderült, hogy sokkal több a biztos hátrányuk, mint a relatív előnyük. Szóval az új kis Fiat 500-nak, különösen ennek az új kéthengeres twin air változatnak szerencsére egy kicsit olyan a feelingje, mint a réginek. Olyan trendi ma, mint volt az elődje akkoriban, olyan nőies, amilyen a tulajdonosa, és annyira öko, amennyire minden túlzások, felesleges súlyok, funkciók nélküli kisautó az lehet. Ráadásul a retróhullám többi autóipari termékével (Beetle, DS3, Mini) ellentétben az elérhető áru autók kategóriájában mozog, még a külsejét és belsejét egyedivé tevő megszámlálhatatlan extra felszerelés áraival együtt is.