Tiszta szégyen, amit a Peugeot művel az utóbbi években - lassan inkább évtizedben. Egy ilyen fantasztikus hagyományokkal rendelkező autógyár, amely már ötven évvel ezelőtt csinált gyönyörű kabriókat, csajos kisautókat, sportkocsikat, limuzinokat, sőt, a második világháború után még saját villanyautót is, ma már csak árnyéka önmagának.

A 206-os még megdobogtatta a nők szívét, a 406-os kupé meg a férfiakét. A 407 kupé már kissé amorf lett, és a 207-es sem tudta dizájnban hozni elődje kvalitásait. A 308-as már simán összekeverhető egy kilencvenes évekbeli koreaival, a 207-esből és 308-asból készült kupé kabriók pedig leginkább egy ronda dagadt bogárra hasonlítanak. Igaz, elfér bennük sok csomag, sok személy, van elrejthető keménytető meg minden. Csak éppen az egész egy illúziórombolóan multifunkcionális kiábrándultság. A 107-es még egy kis bájos városi mini Peugeot lenne, ha Peugeot lenne. De nem az, hanem Toyota...

A 4007-es meg Mitsubishi, de abból is egy fantáziátlanabb fajta. A 3008-ast a nemzetközi szaksajtó őszintébb fele pedig csak egy formátlan krumplihoz szokta hasonlítani. Mára eljutott odáig ez a sármos francia márka, hogy komoly hírértéke van annak az információnak, hogy az 508-as egész szépre sikeredett. Ilyeneket mondtunk tíz éve a Hyundairól, ha valamelyik esztétikusabbra sikerült, mint egy Ssangyong Rodius...

De nálam az RCZ tette be a kaput, amelyről valójában nem is titkolják: egy kicsit olcsóbb, gagyibb Audi TT-nek szánják.

Ruhamárkáknál gyakran előfordul néhány évtized után, hogy lejár az életgörbéjük és szépen lassan eltűnnek - először a süllyesztőben, aztán kihalnak - még az emlékezetből is. A Peugeot - ha beleszámítjuk a malmokat, a szoknyaabroncsokat, a fogaskerekeket, a bicikliket, a bors- és kávédarálókat is - viszont több mint háromszáz éves, jobb sorsra érdemes  brand.

Kapjon már észbe valaki az igazgatótanácsban!